Aktualitások

Nyári Tábor

wellbeing csoport kép_120

Ha nyár, akkor csak is vigadva sírhatunk! Önismeret ide vagy oda, az év ezen…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Üzenet

A lehetőség egyik olvasata, hogy „választanom kell”. Dönteni arról, hogy élek-e vagy sem az adott lehetőséggel. Egyes lehetőségek azért jönnek, hogy megtanuljunk nemet mondani, míg mások, hogy bátran és nyitottan a lehetőség irányába lépjünk. Az igazi feladat, hogy megkülönböztessük egymástól a kettőt !


Ha tetszett a honlap, akkor visszavárjuk!
Legyen mosolygós, szép napja!

Mona

Szeretetteljes család kontra testvér-, szülőféltékenység…

2016. szeptember 07.

brothers-835144_120Kedves Szülők, ha úgy érzik, hogy egyre gyakoribbak a testvérféltékenység okozta viták, harcok, megsértődések, konfliktusok; vagy úgy látják, hogy gyermekük (gyermekeik) folyamatosan megpróbálja felhívni magára a figyelmüket, akkor ennek egyik oka valószínűleg egy, a szülők körében igen gyakori tévhit lehet. Tévhit, amely szerint a család minden tagjának mindig együtt kell lennie ahhoz, hogy egy igazi, szeretetteljes családjuk legyen.

Mivel ebben hisznek, így minden egyes programot közösre szerveznek, és a rohanó életvitelünk miatt általában az esti rituálék is közösek. Ezzel azonban pont a meghittség, az összetartozás érzését gyengítik a gyerek(ek)ben kialakult, és elfojtott figyelem-, és szeretethiány-érzet miatt. Még ha jelzik is a gyerekek, hogy anya/apa hiányzol, nagyon gyakran a fáradtság, az idő szűke miatt elmegyünk ezen jelzések mellett. Az elfojtást a gyerekekben kialakult bűntudat is erősítheti, ha állandóan azt hallják, hogy „szeretnünk kell a testvérünket, és ha nem akarsz vele játszani, vele lenni, ha nem osztod meg a játékodat vele, akkor te rossz vagy…”

toddler-1484693_120 tenylegMinden embernek, már gyermekkorban is szüksége van mind arra az érzésre, hogy tartozik valahova, mind arra, hogy joga és lehetősége van egyedül, vagy kettesben maradni valakivel. Igazából ezen két, egymásnak ellentmondó, éppen ezért gyakran belső feszültséget okozó szükségletünk közötti összhangteremtésnek a megtanulása „létfontosságú” abban, hogy harmonikus, boldog emberi kapcsolataink – barátság, szerelem, szülő-gyermek viszony, stb. – legyenek, valamint az egyedüllétet is élvezni tudjuk.

child-1245893_120Ahhoz, hogy azt érezzük, fontosak vagyunk, hogy természetes szükségletünk, hogy most egyedül szeretnék lenni, valamint, hogy úgy érezzük, a másik nem szeret valakit jobban – szülő a másik gyermeket, partner a szüleit a párjánál, stb. – már gyermekkorban fontos, hogy a szülők odafigyeljenek arra, hogy mindenkinek a családban legyen módja bűntudat nélkül egyedül lenni, illetve kétszemélyes helyzetekben – egyik gyerek az egyik szülővel; csak a szülők, csak két gyerek a háromból, stb. – egy kis időt eltölteni.

father-1633655_120Nem kell sokra gondolni… 20-25 perc naponta, de legalább hetente kétszer, illetve hétvégén 1-2 óra… persze ahol több gyerek van, ott tovább bonyolódik a helyzet. Ugyanakkor ezt az időt – fontos, hogy nem mindig! – összeköthetjük valamilyen feladatunkkal is. Csinálhatunk egy rituálét belőle. Például az egyik gyerekkel ketten járunk péksütiért szombat reggelente, míg a másikkal a paradicsomot kötözzük fel és közben beszélgetünk, titkok őrzőjévé, gyermekünk bizalmasává válunk. Egyik kérdésben az édesanya, míg a másikban az édesapa… Játszhatunk kettesben is egy társasjátékot; nem kell mindig mindenkivel. El lehet magyarázni akár, hogy most egy kört csak mi ketten játszunk, de aztán csatalakozhatnak a többiek is…

Tudom mindenkinek 24 órából áll egy nap, így nem is azt mondom, hogy mindig valami extra-programot kell kitalálnunk az együtt töltött időre. Egyszerűen csak osztatlan figyelmet kell adnunk a gyereknek (párunknak, stb.), akár egy közös tevékenység során. Ne tévesszük össze azt, hogy a szülő kötözi a paradicsomot, és közben fél füllel figyel a gyerekre, miközben ő igyekszik valamit elmesélni és amúgy utálja a kertet, azzal, hogy közösen kertészkedünk, mert mindketten élvezzük és közben egymással beszélgetünk helyzettel!

Igen, nagy ára van ennek a diádikus kapcsolatépítésnek, hiszen nő a nyomás…  úgy, mint időmenedzsment, logisztikai feladatok és érzelmi megterhelődés, ha csak a hisztikre gondolunk

water-fight-442257_120Ha diádikus kapcsolatokat is építünk, illetve az egész családnak is szervezünk programokat – mert, hogy arra is szükség van, hogy az egy család érzetét megerősítsük – bonyolódik az életünk, és ezzel újabb terheket vesznek magukra a szülők. Azonban ez hosszú távon igazán kifizetődő. Miért?

Kezdjük önző módon magunkkal. …mert igazi, szeretetteljes kapcsolatunk lesz gyermekeinkkel, akikre mindig számíthatunk, és érezhetjük, hogy szeretnek bennünket. Ugyanakkor, ha jó szülők akarunk lenni, akkor azért is fontos, mert csak így tudjuk elérni, hogy a gyerekeink is szeressék egymást, hogy ott legyenek egymásnak egész életükben, és ami talán a legfontosabb, így tudjuk megtanítani gyermekeinket az igaz szeretetre, amely nem birtokol, nem verseng, és nem okoz függőséget. Átadjuk neki azt a képességet, hogy tudjon szeretni és egyben képes legyen szeretettnek érezni magát, hogy kötődjön, de ne vesszen el az ő személyisége, illetve saját vágyai egy kapcsolatban.

Ahogy azt mondani szoktam, „nagy kihívás, szép feladat”. Különösen, ha elvált szülőkről beszélünk, mivel itt még nehezebb időt teremteni a diádikus kapcsolatok építésére. Ugyanakkor, szomorú hírem van. Ha nehéz, ha nem, gyermekeinknek éppen úgy szüksége van a kettesben töltött időre velünk és családtagjaikkal, ahogyan nekünk a feleségünkkel, vagy férjünkkel. Természetesen a kettesben töltött idő nem helyettesíti a családi, közös programokat.

 

Kisnémet Mónika

Keresel valamit?

Heti friss

Hívjam vagy ne hívjam? – ez itt a nagy kérdés

balloon-1046658_120

Előző írásomban megígértem, hogy néhány gondolattal érkezem ezen a héten azzal kapcsolatban, hogyan is…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Hírlevélre feliratkozás

Everydance táncstúdió
show
 
close