Aktualitások

2017. május 21. Hársbokor-hegyi túra – Mozgással az életörömért!

forest-682003_120

A Buda-hegységben egy csodás túrával indítottuk az idei kirándulásainkat. Jó kezdet, még jobb folytatás…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Üzenet

A lehetőség egyik olvasata, hogy „választanom kell”. Dönteni arról, hogy élek-e vagy sem az adott lehetőséggel. Egyes lehetőségek azért jönnek, hogy megtanuljunk nemet mondani, míg mások, hogy bátran és nyitottan a lehetőség irányába lépjünk. Az igazi feladat, hogy megkülönböztessük egymástól a kettőt !


Ha tetszett a honlap, akkor visszavárjuk!
Legyen mosolygós, szép napja!

Mona

Mozaikcsaládok gyermeki szemmel és szívvel…

2016. február 01.

still-1141345_120Kedves Válófélben lévő, Elvált és már Mozaikcsaládokban élő Szülők, Önökhöz szólok, mert nagymértékben Önökön múlik, hogy az Önök által nevelt és „szeretett” gyermekeknek boldog gyermekkoruk van-e, illetve boldog, magukat szerethetőnek érző, önbizalommal teli, boldog párkapcsolatra képes felnőtteké válnak-e vagy sem. Nagyon nagy a tét. Nagyon sok, és egyre több gyermek nő fel elvált szülők gyermekeként, még pedig olyan elvált szülők gyermekeként, akik újraházasodnak vagy legalábbis új élettársi kapcsolatokat alakítanak ki.

Midig azt mondom, hogy a válásnak megvannak az előnyei, de a nehézségei is. Az egyik ilyen nehézség, hogy ami nem sikerült négykezesen, azaz amit nem sikerült a szülőknek együtt megoldani, azt most nyolckezesen kell majd. Hiú ábránd az, ha azt hiszik, hogy a gyerekekre csak a szülők hatnak, illetve az új oldalbordáknak – legyenek nevelőanyukák, vagy nevelőapukák – semmi közük az ő vér szerinti gyermekeikhez. Ha ezt így látják, akkor mérhetetlen nagy terheket tesznek gyermekeikre. Egyszer egy családkonzultációján fogalmazta meg egy 9 éves kislány, hogy ő csak azt szeretné, amit tőle is elvárnak, miszerint mindenki szeressen mindenkit, ne legyen gyűlölködés.

  1. Egy gyermek magától soha nem akar választani a szülei közül. Ha igen, akkor ezt sajnálatból, félelemből, bűntudatból teszi, ami azt jelenti, hogy már akkor sérült gyermeki kis lelke, amikor még a család együtt élt. A gyermek vágya, hogy anya és apa együtt éljen teljesen ösztönös. Neki ez az erős, stabil kettős adja a biztonságérzetet, már ha a szülök harmóniában és szeretetben élnek egymással. Ha nem, akkor ambivalens ez a biztonságérzet, mivel belekeveredik a veszekedésektől, a válástól való félelem és az a gyötrő érzés, hogy anya és apa nem szeretik egymást, bántják egymást, amely helyzet előbb utóbb elvezet(het) ahhoz a szorongáshoz is, hogy ha elmúlhat a szeretet, akkor bizony ő mikor fog olyat tenni, hogy már őt sem fogják szeretni.
    A felnőtt módon jobban érthetőbb „szeretetfogalmak”, miszerint sokféle szeretet létezik, a gyermekek világában még nincs meg. Így nem is értik, hogy apa és anya már nem úgy szeretik egymást….
    Ezek a lappangó szorongások, illetve gyakran az egyik szülő hatására kialakuló hit, miszerint a másik szülő „bántotta” az egyiket gyakran vezet a jó kisfiú/kislány szindrómához. Azaz végtelenül segítőkésszé, megértővé válik a gyermek. Igyekszik mindenkinek megfelelni, jó jegyeket hozni. Nem hisztizik, nincs ellenállás, minden szorongását, félelmét befojtja, hallgataggá, saját érzelmeit eltitkolóvá válik a gyermek. Sajnos nagyon gyakran a szülőknek ez még imponál is, hogy milyen jó ez a gyermek, nincs vele semmi gond, milyen felnőttesen gondolkozik. stb. stb… Ez azonban csak annyit jelent, hogy már most elvettük a gondtalan gyermekkorát csemeténknek.
  2. Sajnos azonban nem csak az előbb említett szorongások gyötörhetik ezen gyermekeket. Az első érzelmi stressz, ami áthatja őket a saját maguk hibáztatása. Különösen 7-10 éves korig a gyermekek gondolkodása centrált, azaz egy másik szempontból való gondolkodásra még nem érettek. Lassan alakul ki a decentrált gondolkodás képessége. Mindennek tetejébe az óvodásoknál nemcsak a centráltság áll fenn, – azaz világuk középpontjában ők állnak – hanem az a mágikus hit is, hogy oksági összefüggéseket tételeznek fel egymástól független dolgok között, ráadásul abban is hisznek, hogy ezen (természetesen a valóságban nem létező) kapcsolatok felhasználásával irányíthatják a világot. A gondolkodási fejlődés ezen szakaszának e két jellegzetessége vezet ahhoz, hogy a kisebb gyermekek magukat okolják a válásért. Ők voltak túl rosszak, vagy ők nem tanultak elég jól, stb. stb.,  és ezért akarnak elválni szüleik. Ez a bűntudat nehezen irtható ki.
  3. A re-unió vágy kiirthatatlan a gyermekekből. Így akár mondják, akár nem, nagyon gyakran álmodoznak arról, hogy mi lett volna, ha a szüleik nem válnak el; illetve mi lenne, ha újra együtt élne a család. Gyakran küldetésnek is tekintik, – mágikus gondolkodás jó táptalaj hozzá – hogy kibékítsék a szülőket, akár a szülők új kapcsolatainak „rombolásával”, de minimum az összetartó szerepvállalásukkal; lavírozva, ügyeskedve próbálják a szülőket újra egymás felé terelgetni.family-932245_120

A mai írásomban elkezdtem a gyermekek érzéseit, világlátását megmutatni Önöknek, Kedves Szülők! Mégpedig azon érzéseket, gondolkodási sajátosságokat, amelyek a szülőkkel kapcsolatosak egy válás, mozaikcsalád esetén. Innen fogom folytatni, mégpedig az új oldalbordák és a gyermekek kapcsolatával, valamint a szülők egymáshoz való viszonyának gyermeki megélésével.

 

Kisnémet Mónika

Keresel valamit?

Heti friss

Hívjam vagy ne hívjam? – ez itt a nagy kérdés

balloon-1046658_120

Előző írásomban megígértem, hogy néhány gondolattal érkezem ezen a héten azzal kapcsolatban, hogyan is…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Hírlevélre feliratkozás

Everydance táncstúdió
show
 
close