Aktualitások

“Piszkos” anyagiak tréning

euro-447214_120

Hogy van Ön a gazdagság gondolatával? Lehet Ön jómódú? Sok munkával, küzdelmek árán, vagy…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Üzenet

A lehetőség egyik olvasata, hogy „választanom kell”. Dönteni arról, hogy élek-e vagy sem az adott lehetőséggel. Egyes lehetőségek azért jönnek, hogy megtanuljunk nemet mondani, míg mások, hogy bátran és nyitottan a lehetőség irányába lépjünk. Az igazi feladat, hogy megkülönböztessük egymástól a kettőt !


Ha tetszett a honlap, akkor visszavárjuk!
Legyen mosolygós, szép napja!

Mona

Napjaink önbecsülési csapdája

2017. január 11.

child-1480220_120Ha boldog gyermekkorunk volt és sikerült szüleinknek, tanárainknak, a számunkra fontos személyeknek megerősíteni minket abban, hogy értékes emberek vagyunk, akkor felnőtt korunkban sem lesz azzal gondunk, hogy kudarcaink ellenére is értékesnek érezzük magunkat. Azonban, ha puszta létezésünk jogán elveszítjük önbizalmunkat, értékesség-érzetünket, akkor önbizalomhiányunk abban is megmutatkozhat, hogy státuszszimbólumok halmozásával próbáljuk azt oldani.

Nagy különbség van aközött, hogy teljesítménnyel megszerzünk egy státuszt és a hozzákapcsolódó tárgyakat, státuszszimbólumokat, más emberek minket értékelő attitűdjét, vagy hogy önön-teljesítményünk nélkül kozmetikázzuk, „sminkeljük el” önbizalomhiányunkat ezen státuszszimbólumokkal. De mi is ezzel a különbséggel a gond?

Függetlenül attól, hogy hányan ünnepelnek minket, milyen ruhában járunk, milyen ékszereink vannak, vagy hol lakunk, és így tovább éreznünk kellene, hogy értékes, szerethető emberek, férfiak/nők vagyunk. Ez sokkal inkább attól függ, hogy mit szívunk magunkba, mint értékrend, hogy milyen emberi tulajdonságok, attitűdök azok, amelyeket az adott családban értékesnek tartanak. Mert bizony ne legyenek illúzióink! Akarva-akaratlanul átadjuk az értékrendünket… hogy csak egy példát mondjak… amikor a szeretett nagyi/édesapa viccből vagy sértetten azt mondja, hogy „nem is szeretlek téged, ha te ilyen akaratos vagy…..”

Ha az emberi értékeket az elért sikerekkel helyettesítjük, vagy azt éli meg a gyermek, hogy ő ügyetlen, buta, csúnya, vagy közönyben nő fel, akkor a belső önbecsülését megpróbálja majd helyettesíteni a külső elismeréssel, ami önbecsülését tekintve állandó kiszolgáltatottságra és örök önkételkedésre, önbizalomhiányra ítéli őt.

rk5161-1636868_120Hogy jön ez a mai ember problémájához? Úgy, hogy hajszoljuk a sikereket, a drága státuszszimbólumokat – apple termékek; Tommy Hilfiger és társai ruhákat, a porsche-kat stb., úgy akarunk öltözködni, élni, ahogy a “sztárok”; így nagyon sok fiatal saját megélhetését a szülőkre vagy jómódú partnerére terheli, míg saját keresetét – ha van egyáltalán –  a státuszszimbólumokra költi. S mikor nem sikerül szupermodellként, énekesnőként befutni; vagy az éppen aktuális kereskedelmi tévék vetélkedőjének sztárjaként elkopik a „társadalmi megbecsültség”, és/vagy még a státuszszimbólumokra sem futja, akkor jön az összeomlás. Pedig a két dolognak teljesen függetlennek kellene lennie egymástól.

Ha ünnepelt énekesnő, elismert színész, tudós, orvos, modell, ruhatervező és így tovább akar – a lelkében is – Ön lenni, akkor ehhez le kell tennie valamit az asztalra. Majd ezzel a teljesítménnyel érdemli ki, hogy ne csak értékes ember, hanem elsőrangú orvos, szupermodell, énekesnő, színésznő státuszt is magáénak érezhesse, s az így megszerzett keresetéből a státuszszimbólumokat is igazi tartalommal birtokolja, függetlenül a belső önbecsülésétől.

model-1216916_120Akinek megvan az egészséges emberi önbecsülése, az nem keveri össze azt a hivatásából, életmódjából eredő státusszal, társadalmi megbecsültséggel. Ha valaki ezt a kettőt összekeveri, igazából teljesen mindegy, hogy mennyire lesz elismert, sikeres, gazdag, hogy milyen státuszszimbólumokat tudhat magáénak, mindig küzdeni fog önbecsülésének hiányával. Amely hiány többek között az arrogancia álruháját ölti majd az egyénre és úgy jár majd, mint az uralkodó „A Császár új ruhája” című Andersen mesében… azaz elveszíti a tényleges megbecsültséget. De, ha nem az arrogancia, akkor a kisebbrendűség szűnni nem akaró érzésével küzd majd az egyén függetlenül attól, hogy mit tett már le az asztalra, mit ért már el az életében.

Minden embernek szüksége van saját pozitív, belső önbecsülésére (ez a gyermekkorban a biztonság, a pozitív önértékelés és stabilitás beépített garnitúráját jelenti, amelyből táplálkozik az egyénnek az önmaga iránt érzett feltétlen szeretete, tisztelete, valamint a belső biztonságérzete és ön/ősbizalma), s mindenkinek – kinek jobban, kinek kevésbé – a külsőre/szerzett önbecsülésre. Ugyanakkor az egyik nem tudja pótolni a másikat.

 

Kisnémet Mónika

Keresel valamit?

Heti friss

Hívjam vagy ne hívjam? – ez itt a nagy kérdés

balloon-1046658_120

Előző írásomban megígértem, hogy néhány gondolattal érkezem ezen a héten azzal kapcsolatban, hogyan is…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Hírlevélre feliratkozás

Everydance táncstúdió
show
 
close