Aktualitások

“Piszkos” anyagiak tréning

euro-447214_120

Hogy van Ön a gazdagság gondolatával? Lehet Ön jómódú? Sok munkával, küzdelmek árán, vagy…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket

Üzenet

A lehetőség egyik olvasata, hogy „választanom kell”. Dönteni arról, hogy élek-e vagy sem az adott lehetőséggel. Egyes lehetőségek azért jönnek, hogy megtanuljunk nemet mondani, míg mások, hogy bátran és nyitottan a lehetőség irányába lépjünk. Az igazi feladat, hogy megkülönböztessük egymástól a kettőt !


Ha tetszett a honlap, akkor visszavárjuk!
Legyen mosolygós, szép napja!

Mona

Hol rontjuk el?

2016. szeptember 22.

text-1318197_120Az állatkertben egy kislány könyörög az apukájának, hogy ne kelljen bemennie a hüllőkhöz, mert nagyon fél tőlük. Mire az édesapa nevetve legyint egyet, „ok Kicsikém, olyan buta vagy, nincs mitől félni, hiszen a kígyók nem tudnak kijönni az üveg mögül”.

A bicikliút mellett egy öt év körüli kisfiú „hisztizik”, mivel nem akar tovább menni, mert már elfáradt. Mire az édesanyja miközben elfordulva továbbindul, dühösen azt mondja „szedd össze magad, amúgy sem lehetsz fáradt”. A gyermek elkezd toporzékolni.

Egy házaspár egyre hevesebben vitatkozik a parkban. „De én azt nem szándékosan tettem, hagyd ezt abba, nem lehetsz rám mérges, ez nem fair, te is járhatsz így”.

Szerintem mindannyian voltunk már úgy, hogy úgy véltük a másik nem lehet mérges, éhes, nem fázhat, nem haragudhat, nem félhet. Ha, ő mégis az ellenkezőjét állította, akkor kinevettük, bagatellizáltuk a másik érzését, esetleg felbosszantott minket a „viselkedésével”. Sőt, nem egyszer, nem kétszer megütötte már a fülemet az is, hogy az egyik fél szerint ő jobban tudta, hogy a másik mit gondolt, mit érzett, mint a másik fél saját maga.

Ilyenkor elfelejtjük, hogy minden viszonyulásunk a mi saját szubjektív valóságunk és nem pedig objektív tény! Akkor is ezzel állunk szemben, amikor oly gyakran a párkonzultációkon azt hallom, hogy „de nem igaz, hogy nem érted….”, „na, ne már, hogy most ezért is felkapod a vizet, ez nevetséges”, „ne haragudj, de ezt kikérem magamnak, nem gondolhatod komolyan, hogy akkor én ott meg akartalak alázni”…

Mindannyian ugyanolyan érzéseket tudunk megélni, de nem feltétlen ugyanaz váltja ki belőlünk. Esetemben irreális félelemmel/undorral kebelez be egy pók látványa, míg egy kedves barátnőmet ugyanezek az érzések kerítik hatalmukba, ha madarak közelébe kerül. Míg én az erkélyemre csalogatom a kismadarakat egy kis madáretetővel, addig ő a puszta kezével viszi ki a lakásból a pókokat. Ezt mosolyogva szoktuk a mesélni.. mosolyogva, de nem kinevetve. Ugyanis ma már igazi valónkká vált a fennemlített axióma, miszerint soha, de soha nem kérdőjelezzük meg a másik érzéseit, vagy annak mértékét.

Egyrészről azért, mert egy jó kapcsolatot átjár a bizalom, és ha az egyik azt állítja, hogy ő így vagy úgy érez, akkor nem feltételezzük, hogy hazudik, vagy nem ismeri önmagát. Sőt, az sem igaz, hogy mi jobban ismerjük őt, mint ő saját magát. Sajnos, mi nem tudhatjuk jobban, hogy ő mit érzett, vagy érez most vagy akkor.

Hogy miért nem tudhatjuk? Mert nem vagyunk benne az ő fejében, az ő idegrendszerében, lelkében, így nem is érezhetjük azt, amit ő. Együtt érezhetünk vele, de az empátia érzése a mienk és nem maga az, az érzés, amit a másik érezhet. Milyen megtévesztő is az a kifejezés, hogy „osztozom a fájdalmadban”… Sajnos nem… Erről egy Barbra Streisand dal jut eszembe „If i could”… ahol pont arról a tehetetlenségről énekel, hogy ha tudná, akkor átvenné, ő élné meg a fia rossz érzéset…. de az a világ nem az övé…. s így nem tudja megtenni.

Ha bizalomteljes, jó kapcsolatra vágyunk, akkor érdemesebb nem megkérdőjelezni a másik érzéseit, sokkal inkább előrevivő, ha elfogadjuk azokat – pláne ha valahogy mi is érintettek vagyunk – és inkább arról beszélgetünk, hogy mi, vagy mi mivel váltottuk azt ki, és szándékosan vagy sem…

Én abban hiszek, ha a gyerekek „hisztiznek” ott is sokat segít, ha elfogadjuk, hitelesítjük fájdalmukat, dühüket, érzéseiket… Hiszen, nekik is joguk van saját érzéseikhez (milyen dühítő is az, ha le kell feküdni, pedig ő még játszani szeretne, pont annyira, mint amikor minket szakítanak félbe valamiben, amit még folytatni szeretnénk. :) . Sokszor már ez az elfogadás elűzi a hisztit, de ha nem, az érzelmi megnyugvást követő beszélgetés biztos, hogy meghozza a megoldást. Ráadásul ilyen természetes módon át is adhatjuk értékrendünket, miszerint a másik érzésének tiszteletben tartása nemcsak jogunk, de kötelességünk is.

Mindenesetre az én személyes meggyőződésem az, hogy a másik érzéseinek tiszteletben tartásával lehet igazán szeretetteljes és bizalommal átszőtt emberi kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani.

Kisnémet Mónika

Keresel valamit?

Heti friss

Hívjam vagy ne hívjam? – ez itt a nagy kérdés

balloon-1046658_120

Előző írásomban megígértem, hogy néhány gondolattal érkezem ezen a héten azzal kapcsolatban, hogyan is…

Tovább »

Elolvasom az összes cikket
Everydance táncstúdió
show
 
close